- Most nézd meg, kedves Analitikám! Micsoda pompás, esős napunk van. Tökéletesen boszorkányoknak való. És mit csinál ez az Alizi? Fejére húzza a paplant és alszik. - Hadd aludjon! Anarchia azonban tovább bosszankodott. - Sehol egy fekete macska ebben a gyerekszobában. Egy jó kis pókháló, vagy legalább egy üveggömb. Nem érünk semmit ezzel a gyerekkel, hiába van huncutság illata. - Talán igazad van, de még ne adjuk fel! Én különben is szívesen követem. Egyetlen nap alatt egy csomó mindent megtudtam Budapestről – felelt a láthatatlanul az ablakpárkányon üldögélő Analitika. Lizi hirtelen felült az ágyban. - Anyu, anyu! - Mi baj, kicsim? – jött a mamája futva. - ...
Szöveg: Bosnyák Viktória. |
|